udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
31
találat
lapozás: 1-30 | 31-31
Névmutató:
Panek Kati
1998. szeptember 22.
Az Erdélyt pusztító árvíz kárvallottjainak támogatására szervezte meg az RMDSZ és a Duna Televízió a szept. 19-i Gálaestet Marosvásárhelyen. A közönség soraiban helyet foglalt Szőcs Ferenc, Magyarország Romániai nagykövete, Soltész Levente kolozsvári magyar konzul, a Határon Túli Magyarok Hivatalát Szabó Tibor képviselte, jelen volt Marosvásárhely polgármestere s az alprefektus is. Aki bajban van, annak nagy szüksége van a közösségre - hangsúlyozta köszöntőjében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, az összefogás, a közösségi szolidaritás szelleméről szólva. Többórás műsor következett, zene, tánc, szavalatok, vidám jelenetek, este hat órától majd éjfélig. Sebő Ferencz, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki évek óta járja Erdélyt, hogy népzenénk utolsó darabjait is "betakarítsa", tekerőlant- majd gitárkísérettel Weöres Sándor-műveket és egy Szőcs Géza-verset adott elő. A fellépők között volt Bodrogi Gyula, a Kormorán együttes és Vikidál Gyula is. – Az 50. születésnapját ünneplő Sepsiszentgyörgyi Színházat Nemes Levente igazgató képviselte, aki Sütő András-szöveget adott elő a zenei anyanyelvüket kereső pusztakamarásiakról. Panek Kati két keservest adott elő, Bíró József Székely János és Farkas Árpád-verset szavalt. Nagy tetszést aratott ifj. Csíky Boldizsár zongorajátéka, a 200 éves nagyváradi színház ünnepi előadásán fellépő kolozsvári Sebesi Karen Attila Kányádi-verset szavalt. Illyés Kinga Wass Albert verseiből szavalt, Kilyén Ilka színművésznő Tompa Miklós-verset adott elő, majd Bocskai István végrendeletét idézte arról, hogy az összetartozás a megmaradást jelentheti egy közösség számára. A Kultúrpalota orgonáját Molnár Tünde szólaltatta meg, s a Kovács András vezette Nagy István Kórus és a Maros Művészegyüttes is sikert aratott. - Az RMDSZ májusban meghirdetett felhívására az elmúlt időszakban sokan adakoztak az árvízkárosultak megsegítésére, köztük Határon Túli Magyarok Hivatala /Budapest/ 60 millió lej; RMDSZ Ügyvezető Elnökség 10 millió lej; a gálaest tiszta bevétele 9 millió lej; A bukaresti magyar nagykövetség 5 millió lej; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 3,5 millió lej; Magyar Evangélikus Püspökség, Kolozsvár 2,5 millió lej; Markó Béla 2,5 millió Frunda György 2 millió lej; Takács Csaba 1,5 millió lej, stb. /Gálaest az árvízkárosultakért. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./1999. december 22.
Erdélyi magyar népzene címmel kazettára és CD-re készített hangfelvételt a magyarországi Fonó Records, melyet a sepsiszentgyörgyi Tempo Kiadóval közösen forgalmaznak a Corvina könyvesboltokban. A kazetta Panek Kati előadásában mutat be gyimesi és moldvai balladát, keservest, magyarózdi, magyarszováti, kalotaszegi és magyarlapádi dalokat. /Karácsonyi ajándék. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./2001. május 21.
Máj. 19-én Kolozsváron a Diákművelődési Házban köszöntötték 75. születésnapján Kallós Zoltán folklórkutatót. Megjelent többek között Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Halmos Béla, a magyar táncház-mozgalom egyik "nagy öregje." Sebő Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője, a magyarországi táncházmozgalom egyik alapítója mondott ünnepi beszédet. Az RMDSZ nevében Markó Béla, a Kriza János Néprajzi Társaság és az Erdélyi Magyar Néprajzi Társaság nevében Tánczos Vilmos köszöntötte a folklórkutatás "élő klasszikusát", az MVSZ nevében pedig Patrubány Miklós mondott méltató szavakat. Több budapesti együttes is fellépett a műsoron, Kallós-gyűjtéseket játszott a magyarlapádi Pirospántlikás és a kolozsvári Zurboló együttes, válaszúti táncokat adott elő a szintén kolozsvári Ördögtérgye. Ezenkívül muzsikált még a kolozsvári Tarisznyás, az erdélyiként meghatározott Palló, valamint a Bodzafa együttes, amelynek énekese, Panek Kati szintén meleg szavakkal köszöntötte Kallós Zoltánt. Fellépett még a moldvai Ónodi Marika, Petrás Marika, a széki Csorba János, valamint Kóka Rozália. Ezután a vendégek Kallós Zoltán szülőfalujába, Válaszútra voltak hivatalosak születésnapi vacsorára. Kötő József, az EMKE, Bálint-Pataki József a Határon Túli Magyarok Hivatala, Elekes Botond a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jókívánságait adták át. Tőkés László püspök adta áldását az ünnepeltre és életművére. /Sándor Boglárka Ágnes - Valkai Krisztina: A szeretet és az azonosulás életműve. A 75 éves Kallós Zoltánt köszöntötték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ A bejáratnál maga a házigazda fogadta a vendégeket, a teremben pedig a kolozsvári Ördögtérgye néptáncegyüttes mezőségi népviseletbe öltözött tagjai segítettek az eligazodásban. Markó Béla, az RMDSZ elnöke megjegyezte, nem csak a Szövetséget képviseli, hanem magánemberként is részt vesz az ünnepségen. "Kallós Zoltánnak mindannyian tanítványai vagyunk. Mindannyiunk számára fölfedezte a hiteles népdalt, népzenét, ami által egy másik Erdélyt ismertetett meg velünk" - mondta. Tánczos Vilmos a Kriza János Néprajzi Társaság nevében szólalt fel. Kiemelte, Kallós Zoltán a gyűjtésekre és nem az anyagok feldolgozására összpontosított, aminek értéke most érezhető, amikor már szinte nincs mit gyűjteni. "Zoli bácsi élő klasszikusunk, Kodály Zoltán-i, Bartók Béla-i, Martin György-i mércével mérhetjük munkáját" - mutatott rá. - "Nyugodt lélekkel búcsúzom. A népzenét, ha ilyen közönsége van, és ilyen gárda áll a hátam mögött, nem kell félteni" - vallotta Kallós Zoltán. /Mindannyian Kallós-tanítványok vagyunk. A népzenei élet színe-java köszöntötte a hetvenöt éves néprajzkutatót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./2001. augusztus 10.
Horváth Arany Magyarózdon született Horváth István, a közismert író leányaként. Egy ideig a Színiakadémia hallgatója volt, de tanulmányait abba kellett hagynia, mert Panek Zoltánnal kötött házasságából 1957-ben megszületett lánya, Panek Katalin Arany színművésznő. 1963-tól szabadúszó újságíróként tevékenykedett. Harminc évig, nyugdíjba vonulásáig a Művelődésnél dolgozott szerkesztőként, rovatvezetőként, később főszerkesztő-helyettesként. 1997-ig az Erdélyi Gazda főszerkesztője, jelen pillanatban a Transsylvania című folyóirat (Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatója) európai főmunkatársa. Újságírói tevékenysége mellett tévéjátékot, életrajzi elbeszélést és riportkönyveket írt. Horváth Arany minden évben Kézdivásárhelyre "költözik" egy hónapra, fogalmazása szerint hazajön, mert a céhes várost tartja második otthonának. " Elmondta, hogy annak idején kolozsvári otthonukban rengeteg író fordult meg. Kós Károly arra figyelmeztette a fiatalabb írókat, hogy minden nap lépni kell: senki és semmi másért, csak a magyarságért. Sütő Andrást 14 évesen ismerte meg, ő meghatározója volt életének. Édesapám után ő volt az az ember, akiben annyi szeretetet, tisztaságot és jóságot talált, mint senki másban. - Köztudott, hogy édesapját a belügyesek gázolták el. Horváth Arany egészen az igazságügyi minisztériumig elment az ügyével. Az egyik szekustiszt - aki most Izraelben kiképzőtiszt - azt mondta: "Vigyázz, mert te is a kerék alá kerülsz." Horváth Arany hívő református. - A mai irodalomról elmondta: jelenleg sok magyar tollforgató számára nevetséges, ha azt mondja: nép-, nemzeti irodalom. A globalizált irodalomra az jellemző, hogy mindegy mit ír, milyen nyelven írja a szerző. Ugyanez a tünet megtalálható a színházi rendezők törekvéseiben is. Fő céljuk: értse meg a holland, a svéd, az angol. Az nem baj, ha a mieink nem értik. Véleménye szerint nem lehet egy nemzetrészt megtartani egy olyan irodalommal amely tartalmában érthetetlen. - Horváth Aranyt szoros kapcsolatok fűzik Csernátonhoz, az ottani múzeumhoz, emellett nagyon szereti Kézdivásárhelyet. /Bartos Lóránt: Emberközelben Horváth Arany. "Szeretem szeretni az embereket". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./2001. november 24.
Színházi vita. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a színházi vitában állásfoglalásukban leszögezték: legmegfelelőbb állásfoglalás, ha estéről estére játszanak. Szakmai felelősségünk teljes tudatában "választottuk ezt a társulatot, színházat, és vele együtt annak igazgatóját." - vallották. Aláírták a színészek: Ambrus Emese, Bács Miklós, Bogdán Zsolt, Borbáth Júlia, Csíky András, Csutak Réka, Dimény Áron, Fodor Edina, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, M. Kántor Melinda, Keresztes Attila, Laczkó Vass Róbert, Nagy Dezső, Panek Kati, Salat Lehel, Senkálszky Endre, Varga Csilla. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2002. november 11.
A Bodzafa egyidőben született az erdélyi táncházmozgalom elindulásával. Alapító tagjuk és énekesük mindvégig Panek Kati. A "hőskorszakban" sorra alakultak az új együttesek, s később, a 80-as évek végén a zenészek nagy része külföldön kereste boldogulását. Táncházat muzsikáltak Kolozsváron, s tanítottak majd minden erdélyi nagyvárosban. Elsők között készítettek lemezeket, köztük a magyarózdi nagylemezt. Ez az együttes nem szűnt meg, annak ellenére, hogy Papp István Gázsa és Kelemen László Magyarországon telepedtek le, Panek Kati és Szalay Zoltán pedig Erdélyben maradtak. Panek Kati 22 éve megszakítatlanul a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze. November 12-én Kolozsváron megünnepelik a Bodzafa 25 éves születésnapját. /25 éves a Bodzafa. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./2005. július 6.
Szatmárnémeti, Kolozsvár, Budapest – e városok voltak Panek Zoltán életének főbb állomásai. A néhány éve elhunyt írónak mégis egy kis avasi falu állított először emléktáblát. Panek Zoltán nagyon szerette Kőszegremetét, sokat járt a színmagyar református faluban, több nyarát itt töltötte. Erről írt az 1977-ben Pezsgő-díjjal (az év legjobb erdélyi magyar könyvének járó díjjal) kitüntetett, A földig már lépésben című, önéletrajzi vonatkozású regényében. Kőszegremetén a napokban emléktáblát állítottak Panek Zoltán tiszteletére. Az avatóünnepségre eljött lánya, Panek Kati színművésznő, s az író több barátja. /(Sike Lajos): Emléktábla Panek Zoltánnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./2005. december 20.
A válaszúti és szamosújvári szórványkollégiumok felépítéséért táncoltak, énekeltek a néptáncegyüttesek december 18-án a Magyar Operában. Fellépett az összes kolozsvári és szamosújvári felnőtt néptánccsoport. Kallós Zoltán és Panek Kati énekelt szép számban összegyűlt közönségnek. – Már negyven gyermeket megmentettünk a magyar nemzet számára, akik taníttatás nélkül maradtak volna. – mondta el Balázs Gyöngyi, a Kallós Alapítvány elnöke a levetített filmben. A rövidfilm összefoglalta a Mezőség sajátos helyzetét: hiányzik az állami oktatás, ezért magániskolát és kollégiumot kell működtetni. Ezt a feladatot vállalta fel a Kallós és a Téka Alapítvány. Ma már negyven iskolás és húsz óvodás jár a válaszúti iskolába. A jegyekből és felajánlásokból 15–15 millió régi lej gyűlt össze mindkét alapítvány számára. /Stanik Bence: Jó volt jót tenni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2006. január 21.
Panek Kati színésznő emlékezett édesapjára, Panek Zoltán íróra, aki súlyos cukorbetegsége miatt 1987-ben Budapesten kórházba került. Betegsége nem javult, ezért Budapesten kellett maradnia. Nem állt szándékában elhagyni Erdélyt, idegennek érezte az ottani világot, választott szülőfaluja: Kőszegremete hegyeit, Kolozsvárt vágyta vissza. Ahogy teltek az évek, egyre magányosabbá vált, már–már vakon is írt. Elhatározta, most már mindenképpen hazatér. Hazahozatala előtt egy nappal végzett vele a szívinfarktus. Akarata szerint otthon temették el. Most lenne 78 éves. /Panek Kati: Január – La vita nuova. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./ Panek Zoltán /Terep, 1928. jan. 22.–Budapest, 2001. júl. 1./2006. március 29.
Panek Kati szeretettel emlékezik Kallós Zoltán édesanyjára, aki szívesen fogadta a táncházasokat, a 70-es, 80-as években állandóan éhes erdélyi diákokat és a sok vendéget. Volt idő, amikor férje, később a fia börtönbe záratott (az előbbi „túl sokat vetett” a kollektív szerint, az utóbbi „túl sokat gyűjtött”), lakott ő már kitelepítettként egy apró vizes kamrában, családostól. /Panek Kati: Az a feketelaki asszony. Kallós Zoltánnak 80. születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./2006. június 7.
Rövid hír az egyik erdélyi napilapban, május 29-én: „Erdélyi táncház-muzsikusok találkozóját szervezték meg a hétvégén a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakon. A rendezvényen a zenészek kerekasztal-beszélgetést tartottak, népdalokat oktattak, esténként táncház várta az érdeklődőket”. Csupán ennyit írtak a mi bolondulásig gyönyörűséges ünnepünkről, tette hozzá Panek Kati. Valóban népzenész-találkozó volt, előadást tartott dr. Pávai István és Könczei Csongor az erdélyi táncház kezdeteiről. Deák Gyula, a Néptánc Szövetség elnöke a népzenész szövetség létrehozásának szükségességéről és mikéntjéről beszélt. Közel 50 zenész muzsikált együtt. A zenészek népdalokat oktattak, ez túlzás. Ő például sms-t kapott: „Itt a helyed az erdélyi zenészek között Panek Kati, itt a helyed mellettünk-velünk. Igyál, mulass, ahogy csak te tudsz, ereszd ki erős bátor hangodat, hadd töltse be az egész tájat s mindannyiunk szívét...” Borospatakán szüntelen muzsikálnak, soha nem kevesebb zenész mint mondjuk 17. Pávai István a zenetudományok doktora, 6 gyerek édesapja, mégsem restellte elővenni a brácsáját. Ezen a találkozón beérni látszott a fiatalkori álmuk: az utánuk jövök is olyan megszállottan akarják – szeretik a népzenét. És folyt az erdélyi népzene frissen csobogva napokon át, nőttön nőtt a zenészek tábora, ahogy sorra érkeztek Bécsből, majd Budapestről, Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkból, Gyergyóból, Sepsiszentgyörgyről vagy Máréfalváról. /Panek Kati: Erdélyi táncház-zenészek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./2006. november 11.
Az V. Tiszta Forrás Népdalversenyen Sepsiszentgyörgyön több, mint 150 versenyző jelent meg, rengeteg gyermek népviseletben. Valamennyiük felkészítésére egy-egy lelkes tanárnak kellett időt kerítenie. Nagyon sok településről érkeztek. /Panek Kati: V. Tiszta Forrás Népdalverseny Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./2007. február 6.
Az Erdélyország az én hazám és a Sorsfordulók című előadással lép fel a budapesti Művészetek Palotájában a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes a hét végén. Az Erdélyország az én hazám zenés-táncos barangolás Erdély tájegységeinek jellegzetes táncait, zenéit és viseleteit epikus-elbeszélő formában mutatja be, kiemelve valamennyi vidék legvirtuózabb, legjellegzetesebb táncait. A Sorsfordulók koreográfiájának különlegessége, hogy a különböző életmozzanatokat az ősanya motívuma köti össze. Az ősanya szerepét Panek Kati, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze alakítja. /Márton Éva: Budapesten vendégszerepel a Háromszék. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./2007. május 10.
30 éves az erdélyi táncház, ezt ünnepelik szeptember 29–én Csíkszeredában. Mindenkit várnak, aki 1977. és 2007. között táncházas volt, vagy ma is tevékenyen az. Aki ismer olyan veterán erdélyi táncházast, aki a kezdeti időkben táncházat szervezett–tanított–muzsikált, az jelezze a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek vagy a Romániai Magyar Néptáncegyesületnek, kérte Panek Kati. /Panek Kati: 30 éves az erdélyi táncház. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 10./2007. július 2.
Befejeződött Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja. A díjazottak a következők. A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium díját, a kisvárdai fesztivál fődíját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című komédiája nyerte, a szakmai zsűri szerint ez volt a legjobb előadás. A szakmai zsűri úgy döntött, hogy a Szülőföld Alap díját megosztja két előadás között, a két nyertes a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának Yvonne burgundi hercegnő című tragi-groteszk komédiája és a Komáromi Jókai Színház Macskabaj című előadása. A szakmai zsűri döntése alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió nyerte el az Alvajáró románc című zenés, színpadi játék együttes teljesítményéért. A szakmai zsűri két színészi fődíjat osztott ki, melyet az Yvonne burgundi hercegnő című előadásában nyújtott játékáért Nagy Dorottya, a Csíkszeredai Csíki Játékszín Hegedűs a háztetőn című musicaljében nyújtott alakításáért pedig Fülöp Zoltán nyert elvehette át. A közönségzsűri döntése alapján Kisvárda város közönségdíját a Csíkszeredai Csíki Játékszín Hegedűs a háztetőn című előadása nyerte el. A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium a bábművészet terén végzett, több mint öt évtizedes, nemzetközi hírű alkotómunkájáért Életmű díjat adományozott Kovács Ildikó rendezőnek, és több évtizedes színházi munkássága elismeréseképpen Kincses Elemér rendezőnek. A Duna Televízió különdíját, hogy portréfilmet készít a Kézjegy című sorozatban a szakmai zsűri által legjobbnak tartott színészről, Karna Margit nyerte. A szakmai zsűri döntése alapján dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című előadásának a fesztivál mezőnyéből kiemelkedő díszletéért Bartha József kapta. A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díjait – a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Különös történet című előadásában nyújtott egyéni teljesítményéért Nagy Csongor Zsolt kapta; – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Yvonne burgundi hercegnő, illetve a Tompa Miklós Társulat és a Yorrick Stúdió Alvajáró románc című előadásában nyújtott énekes, táncos, színészi teljesítményéért Szabadi Nóra kapta; – a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Tangó előadásában és a Szabadkai Népszínház Molière előadásban nyújtott kiemelkedő színészi teljesítményéért Karna Margit vehette át; – a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című előadásában nyújtott átütő erejű játékáért Pálffy Tibor kapta; – a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jákobi és Lájdentál című előadásban nyújtott megható és mulatságos alakításáért Panek Kati kapta. A Várda Drink Zrt. díját a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jákobi és Lájdentál című előadásban nyújtott zongoraszólójáért a szakmai zsűri Bogdán Zsoltnak ítélte. A Kisvárdai Lapok Szerkesztősége által felajánlott díjat Karna Margit színművésznő kapta. /A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiváljának díjazottjai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./2007. szeptember 27.
A harmincéves erdélyi táncházmozgalmat ünneplik Csíkszeredában szeptember 29-én. A háromnapos, jelképes születésnapon mindenkit szívesen látnak, aki 1977 és 2007 között táncházat szervezett, táncot, éneket tanított, muzsikált, jelezte Panek Kati színművész, népdalénekes. A csíkszeredai Barozda-koncerttel kezdődik szeptember 27-én az erdélyi táncház 30. születésnapját ünneplő rendezvénysorozat. Közel száz önkéntes segített a táncházasok felkutatásában. Több mint 350-en vannak az erdélyi táncházas-levelezőlistán, és közel 2300 táncházas nevét lehet olvasni a www.erdelyitanchaz.ro című honlapon. Panek Kati régi álma ez a számvetés: vajon mekkorára terebélyesedett a facsemete, amit az 1970-es évek végén ültettek el? Hány erdélyi táncházas lehet? A táncházban nem számít, kinek mi a foglalkozása, van köztünk író és színész, orvos és vállalkozó, politikus és püspök. Összetartoznak a népzenében és -táncban. Erőt adott a munkához a számtalan vallomáslevél. Legtöbben nem csupán neveket küldtek, de életükről is beszámoltak. /Prezsmer Boglárka: Táncházas Woodstock-álom. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./2007. október 1.
Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./2009. április 8.
Az idei évadban először látható a kolozsvári színházban Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című zenés komédiája április 10-én. Az előadás 2006-os bemutatása óta nagy sikerrel vendégszerepelt Budapesten, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Kisvárdán. /(Panek Kati): Kolozsvár: újra műsoron a Jákobi és Lájdentál. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./2009. szeptember 3.
Panek Kati elsősorban színésznő, de énekel is, főként népdalt, „kirándult” már az operett területére is, Selmeczi György jóvoltából: Cecília volt a Csárdáskirálynőben. Mindezek mellett ír: a Szabadság külső munkatársa. Panek Kati közel tíz éve épít a Gyimesekben, hátországnak, kapaszkodót. Épít közösséget, csapatot, kapcsolatrendszert, házat, hazát, otthont, vallja. Itt készül, mert egyszer számot kell adni, megírni jót-rosszat, azt, amiben része volt. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában… Panek Kati színművész. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./2009. szeptember 12.
Márkos Albert hegedűművész remek hegedűjátékában sokan gyönyörködtek már. Most nyugdíjba készül, a kolozsvári Filharmóniánál betöltött koncertmesteri beosztásának mond búcsút, hegedűjének biztosan nem. Két hónap múlva megy nyugdíjba, nemsokára 65 éves lesz. A régi nagy, hatvan fős baráti társaságból – ahogy Panek Katival összeszámolták – heten-nyolcan maradtak itthon. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Márkos Albert hegedűművész. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./